Tudom, hogy hát-tal nem kezdünk mondatot, így tudommal kezdtem. Minek okán ily hosszú időn át szunnyadt legstricibb álomblogunk, így most egyetlen határozott lépéssel kell beletrappolnunk a story közepébe, bár az is lehet, hogy csak valamelyik szélét súrolhatjuk.
Amint azt mélyen tisztelt Főstrici comrade említette, világ körüli útra indultam, még 2008-ban, de sajnos Norvégia Moss nevű kis városkájában kipukkant a vonatkerék, így hazáig tolnom kellett a szerelvényt, ezért tudok csak most postolni. Persze szemfülesebb nyomon követőink észrevételezhették, hogy már a tavalyi év 2. hónapjában is érkezett post, ami említést tett az érkezésemről. Arra is gondoltam, hogy esetleg melegében megírom a sztorit, de olyan izomlázam volt, hogy mindeddig aludtam. Ezért ha többel nem is, de azzal szolgálhatok nektek ifjú padavanok, hogy mit álmodtam...
Az első álomképem, még telepatikus úton postolta ide hű Társam, ugyanis egyből lefekvés után, a tudatalattim legrejtettebb zugából, nem más, de maga a Donna vitorlázott be a képbe, és én is ott voltam a hajón, kedves Főstrici társammal. Valójában négyen indultunk a kikötőből, de csak hárman érkeztünk meg a cselekvés mezejére, hisz az út hosszú volt, nekünk pedig ennünk kellett.. A kikötőben egy Keretre leltünk, az előzményekben már említés esett a kikötőről, ezért ezt nem ragoznám tovább.
Ezek után az elkövetkező jó néhány hónapban, alighanem fáradtságom okán, oly mély álomba szenderültem, hogy szegény Főstricit elő sem tudtam kaparni alulfejlett tudatalattimból, ezért ez a fejezet csak eddig tartott..
Aztán!!!!!!!!! A Donna ismét megjelent! Megmagyarázhatatlan, de Főstricit is sikerült előcsalnia, így ismét együtt láthattam a genget. De amint az álom változik, a Donna is eltűnik.. Viszont ezúttal nem engedhettem el Főstricit. -Vissza az idegsejtek közvetítette bioelektromos kisülések rengetegébe. Ezúttal nem! Minthogyha újjászülettem volna önmagamban, az Ária Stricvériség újra együtt volt, és megbonthatatlanabb kötelékben mint valaha, birtokba véve birodalmaikat. Főstrici Stricisztánban trónolt, jómagam a Strici Egyesül Pimpek földjének igazgatásával folytattam álmom. Közbe jött néhány elhanyagolható múvi is, de mint említettem, elhanyagolhatóak.
Mikor úgy éreztük már, hogy hatalmunk teljében vagyunk, gondoltuk ideje, hogy hamburger meghajtású, kétkerekű, szupersport kategóriájú, intergalaktikus siklóinkkal induljunk gyarmatokat szerezni. A szigeteket azóta mind bevettük. Hegyek a mieink. Vízpart nincs is egyéb kézen.
Aztán egyszer történt, mikor már igazán magunkénak tudhattuk a világot, hogy 1 deákfecó elnevezésű helyen, igen érdekes gonosz kis kék törpék rondítottak álmunkba.../folyt.köv./
Így hogy anno minden minden plázát leigáztunk, most siklóinkkal indultunk a teljes galaxis leigázására. Így esett meg ez is.. Egész BP a mienk..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.