Striciblog

00:25

-Célszemélyek azonosítva. További utasításra várok.
-Tartsa megfigyelés alatt őket! Folyamatos tájékoztatást kérek a történésekről.
-Nem látom tisztán, közelebb megyek.
-Legyen óvatos! Fegyver lehet náluk.
-Figyelem! Bűncselekmény elkövetve. Ismétlem, bűncselekmény elkövetve! Engedélyt kérek beavatkozni.
-Engedélyt megadom. Legyen nagyon óvatos! Lehetőség szerint hangtalanul közelítse meg a helyszínt.
-Gyanús mozgolódást észlelek. Engedélyt kérek lőfegyver használatára.
-Engedély megtagadva. Szedje össze magát járőr!

00:30

-BUKTA! Kezeket fel! Lépjenek távolabb a járműtől! Még távolabb! Ne nyúljanak semmihez!
-Járőr, értesítést kérek!
-Bűnjel elkobozva. Félig elszívott cigaretta! Ismétlem, cigaretta.
-Őrizze meg a nyugalmát járőr!

-Ebből előléptetés lesz, Andris!

01:00-02:40

Rövid kocsikázást követően megérkeztünk arra helyre, ahová legkevésbé vágytunk aznap este. Elfogásunk tényét hangos gratulációval nyugtázta egy személy, akit portásként azonosítottunk be. Leültettek minket, ekkor lehetőségünk nyílt némi olvasnivalóval elütni az időt, bár kissé kellemetlen volt, hogy minden szem ránk szegeződött. A kávéautomata körül összegyűlt keselyűk úgy méregettek minket, mintha mi lennénk a felelősek azért, hogy egy ilyen helyen kell éjt nappallá téve gürcölniük, kevesebb pénzért, mint amit mi aznap elköltöttünk. Már-már sajnálni kezdtük őket, de erre nem hagytak időt. Irány a hivatali helyiség. Rendkívül barátságtalan hangnemben utasítottak minket, hogy mindent mutassunk meg, ami nálunk van. Ezen nem is csodálkoztunk, ilyen javakról csak álmodozhatnak. Készségesen megmutattunk mindent, és mivel látták mennyire elfáradtunk ebben, kaptunk egy-egy szobát, hogy kipihenhessük magunkat. Még vízzel is kínáltak, bár ekkor még nem sejthettük, hogy ennek mi is a valódi oka. A nálunk lévő tárgyakról listát készítettek. Ezt nem tudtuk mire vélni, valószínűleg csak meg akarták mutatni otthon, miket láttak. Lesz nagy irigység. Hát még a bűnjel! Attól teljesen odáig voltak. Kézből kézbe járt, mindenki megcsodálta. Jött az ötlet: Mérjük meg! Mérjük, mérjük! 0.3 gramm. Mekkora fogás! Na de mi ez? Hogy-hogy mi, nem látod? Félig elszívott cigaretta. Jó, jó, de mi van benne? Elhallgattak. Nem tudták mi lehet benne. Hát kérdezd meg! Én? De hát pihennek. Te akartad tudni, most menj be! És bejött. Mi van a cigiben?-kérdezte. Fű? Milyen fű, ne szórakozzál. Eddig nem szórakoztunk, de ezután elég jól. Aztán rájött magától is, mi van benne.
A pihenéstől egészen felfrissültünk, még autogramot is osztogattunk nekik, ebből is kértek az otthoniaknak is. Ezután kocsiba ültünk. Gyorskocsiba. Itt valami egészen elképesztő dolgok kértek: egy-egy üvegcsényit a vizeletünkből. Mondanom sem kell, nem tudtuk mire vélni a dolgot. Megijedtünk. Ez talán valami törzsi szokás? Vagy valamilyen szertartás része? Szóval ezért volt a víz! Egyetlen dologra tudtunk gondolni: a DNS mintánkra pályáznak. Miféle beteg szekta... Jobbnak láttuk teljesíteni, amit kértek, így talán nem próbálják boncolással megszerezni a mintákat. Egyiküknek akkora szerencséje volt, hogy végig is nézhette a műveletet. A nővér már nem volt ilyen szerencsés... Elégedettek voltak az eredménnyel, annyira, hogy elkocsikáztak minket a kiindulási pontra. Azért szerencsére nem pontosan arra a pontra, ugyanis ami ott várt minket, az biztos nem tetszett volna nekik... Felszálltunk a siklóinkra és úgy döntöttünk, jobb lesz valamelyik szigetünkön befejezni az éjszakát.

"A lefoglalás eredményre nem vezetett."