Striciblog

képzelj el egy dobókockát, aminek minden oldalára felírtál valamit, amit jó volna megcsinálni. most dobj, és tedd meg, ami kijön!

bár a kocka csak a képzeletünkben létezett, mi egész este dobáltuk. első úticél a hipermarket volt, ahol beruháztunk egy pezsgőre (a legdrágábbra) és még ajándékokat is kaptunk. ezután irány a tűzlépcső, ahol előkerült egy kalap. itt rá is gyújtottunk. a lelátó következett, ahol tartottunk egy kisebb összejövetelt. itt előkerült még egy cigi. miután szép lassan minden vendég hazament és a pezsgő is elfogyott megint dobtunk és kijött a legjobb, amit csak remélhettünk: a Múmia. létrehoztuk őt, majd szépen szarkofágba fektettük és elindultunk ugyanis a következő dobásra ez jött ki: adj egy kajaflesst. mivel a hamburgerek királya már nem fogadott vendégeket mire odaértünk (ami a biztonságiőrnek nem volt kár, mert ő végzett), elindultunk a nyolcszöghöz. itt a kocka utasításának megfelelően beadtuk a kajaflesst majd dobtunk. random party jött ki, ezért elindultunk bulizni. találtunk is egy megfelelő helyet, ahova először csak lenéztünk, de úgy találtuk, hogy túl sokan vannak ezért előbb egy nyugodt helyet kerestünk, ahol befejezhetjük a Múmiát, amit időközben már meggyújtottunk. rá is leltünk a megfelelő padra, de a Múmia nem engedte magát olyan könnyen megsemmisíteni ezért úgy döntöttünk, hogy levisszük őt is a buliba. irány vissza, felmértük a terepet. kellemes zene, kellemes lányok, ez már a Múmiának is tettszett és hagyta magát elhamvasztani. maradtunk még egy darabig, majd újra dobtunk. kijött, hogy nikotinrudacskákat kell szereznünk. mivel nem állt rendelkezésünkre az összeg készpénzben ezért egy olyan helyet kellett keresni, ahol plasztiklappal is lehet fizetni. irány a legközelebbi benzinkút. kis kerülővel el is jutottunk a kútra, majd a sikeres tranzakciót követően elindultunk az arénához. az arénánkhoz! ekkor olyan negyed négyet mutatott az óra. beültünk a tükörszobába, ahol immár megsokszorozódva fogyasztottuk el a nikotinrudakat. újra dobtunk. a kocka utasítását követve bementünk a vásárlótérbe. négy óra lehetett. jó volt így üresen látni a plázát. annyira, hogy le is ültünk rolettizni meg iszogatni, de ekkor történt valami! megjelent az öregember és ránk hívta Malter unokaöccsét. Malter keleten dolgozik és ő az, akivel soha nem akarsz találkozni. Sörével haverok. bár nem volt egyszerű de leráztuk az unokaöcsit. úgy döntöttünk aznap már nem dobunk többet így hazafelé vettük az irányt. adtunk még egy utolsó rövid gyaloglást majd elváltak útjaink.

így telt a mi random esténk, nem kellett hozzá sok csak egy pakk és egy kalap a fejre.